Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről





Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről

Hajnali kettő és három között érkeztek meg a papok az aradi siralomházba 1849. október 6-án. Tíz asszony maradt özvegyen. Aulich Lajos és Török Ignác nőtlen volt. Kiss Ernő altábornagy pedig korábban veszítette el feleségét, ő gyermekeitől búcsúzott.

Damjanich János (sz. 1804) – Csernovics Emília (1819-1909)

Damjanich „határőrvidéki szerb, de testestül lelkestül magyar.”1 A temesvári katonaiskolában végzett. A császári-királyi hadsereg századosa. A vidám természetű, nagyhangú Damjanichnak nem volt jó híre, kicsapongó és költekező életet élt, emiatt Emília édesanyja ellenezte a házasságot. Szerelmük sokáig reménytelennek tűnt, végül 1845-ben jegyezték el egymást. A katonaságtól várt házassági engedély késett, ezért az esküvővel még 2 évet kellett várniuk. Esküvőjük 1847. augusztus 30-án volt, Aradon. Emília, az aradi főszolgabíró lánya, 28 éves volt, amikor férjhez ment. Csak 2 évig élhettek együtt boldog házasságban. Házasságkötésük után a katona férj Temesvárra kérte áthelyezését, a fiatal pár itt rendezkedett be. Damjanich parancsnoka – későbbi hóhéra – Haynau többször vendégeskedett otthonukban. Damjanich szerb származása ellenére büszke volt magyarságára; házasságukban ő vezette be, hogy otthon magyarul beszéljenek egymással:
„Miért beszél maga mindig németül – figyelmeztette Emíliát – hiszen ez Magyarország, s mi magyarok vagyunk.” ...

A cikk további folytatása és mellékletei letölthető az alábbi linkekről:
Az aradi vértanúk és özvegyeik.doc

Az aradi vértanúk és özvegyeik.pdf

Az aradi vértanúk és özvegyeik.pptx